Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek 2

2011.10.26

Aforizmák

Mint  hullámzó  tengeren, tovagördülő  sóhajok.
Tán  papok  litániáznak ?
Szólnak  égi  angyalok ?
Nem  tudom  még, mi  az.
Mi  körülölel,  tán  a  messzi  végtelen !
Ülök  csendben, szótlanul.
Csak  gyűrött  képedet, nézem  furcsán  félszegen.

Szőke  lány, te  bágyadt  hervadó virág !
Mosolyod  nézni,  volna  jó  s  álmodni  tovább.
A  világmindenségben, tán  senki  nincs  egyedül.
Mig  izlelgetem,  e  szót.
Ablakom  alatt, bús  cigány  hegedül !

Mint  múzeumban,  agg  lomha  léptű, teremőr.
Torz  mosollyal, lassan  ballagok.
A  sarki  bolt  mellett, egy  részeg  tántorog !
Néha  meg, meg, áll  tócsákba  belelép.
S  közben  hallgatom, a  vágy  s  a  csend  neszét !

Őszi  szélsodorta,  falevél.
Mi  végre, az  ember  vajh  mi  az  uticél ?
Vállkendős  anyóka,  tétován  tipeg.
Elmondaná  búját, bántát.
De  jajj, nincs  kinek !

Neon  reklámok,  lovasok  tarka  réteken.
Mig  kávémat, iszom  mindezt  képzelem !
Vásott  gyermekek,  pillangót  űznek  erdő  rejtekén.
Rongyos  koldusok, sikátorok   között !
Kóbor  kutyák, kószálnak  éhesen.
Egy  percnyi  látomás, ennyi  az  egész.
Mint  egy  villanás,  mikor  dolgozik  a  fényképész.
Közben  egyre  csak,  múlik  az  idő.
A  nyár  lassan,  őszbe  fordul.
Lassan  mint, mikor  a  zár  csikordul !

Vajúdó  világ, kínok  közt  szülöd, árva  gyermeked !
Ki  szürke, hétköznapokon  bágyadtan  szendereg.
Klastromban  élő  szerzetes, mormol  egyhangú  imát.
Baljósan  fütyül, a  szél, temetőn  s  kerten  át !
Még  nyílnak  nárciszok, egy  ablak  alatt.
Úgy  érzem, engem  ébren  tartanak.
Illat  felhő  az,  mi  belőlük  kiszáll.
Közben  az  eső, egyre  csak  szitál.!

Valahol  az  éjben, felsir  egy  kisgyerek !
Anyja  e  szóval, nyugtatja  meg.
Csitt  te,  aludj  már !
Most  éjjel, van.
De  ránk,  egy  új  nap  virrad.
Talán  egy  szebb  jövő.
Látod  elaszik, anya  is.
Ha  az  álom  jő !


  A  medve  és  a  méz

Dörmög  a  medve, nincs  neki  kedve !
Egy  kis  méz  kéne, a  komának !
Ezért  nyomasztja  a  bánat.
De  a  mézet  méh  csinálja !
Medve  koma  alig  várja.

Megdézsmálná  nagyon, szeme  a méh  rajon !
Szorgos  nép a  méh !
Zümmögnek, szállnak,
Hordják  a  porát, illatos  virágnak.

Téblábol  a medve, egy  kis  mézre,  hátha  szert  tehetne.
Aranyló  édes  méz, az  volna  jó !
Igazi  csemege  medve  komának.
Nosza  medvénk  lesi, az  alkalmas  percet.
Benyúl  a  fa  odvába  hol  a  méz  rejetezik !
De  tettét, a  méhek  észre  is  veszik  !
Haj  a  medve  nyomban, futásnak  ered.
Nem  várja  meg  ő,  e  dühös  sereget  !

Ám  a  méhek  se  restek !
Medve  komának  esnek.
Haj, haj,   szegény  medve.
Szalad, csak  szalad.
De  nyomában  a  méh  raj, mindvégig  marad !
Ez  lessz  tán  a  veszte, gondolja  a  medve ?
Ha  meg nem  menekül, holtan  elterül !

Iszkol  is  a  medve  e  gondolatra !
Menti  a  bőrét, ahogy  csak  tudja.
A  bozótba  be, édes  málna  van  ott  !
Hivón  csalogató, nosza  medvénk  se  rest.
Nem  gondol  már  mézre.
Finom  a málna, s  még  marad, estére !


A  mult  árnyai

Egy arc  a multból, néha  rámtekint !
Gondolatimban  egyedül vagyok, megint.
Hideg hajnalok, fázós reggelek.
Munkába  siető, fásult  emberek.
Fáradt  léptekkel, agg  temetőcsősz  ballag !
Arébb az utcán, kislány  megy.
Hajában szalag.
Énekel, kedvesen, rámnevet.


Pár sarokkal  arébb, koldus  kéreget,
Rég volt, szép volt, a múlt !
Lassan tovatünik, mint repülő  madár.
Olyan mint  kies,  táj ködös  hajnalon.
Mit  kikezd,  az  idő  vasfoga.
Belül  egy érzés, kényszreit.
De nem  nézek  oda !
Mint  mozigép, olyan  ez.
Mikor a film  lejár.
Az  üres  orsó, tovább pörög.
Közben  az óra  jár.

Multbeli  árnyak, mint kóbor lelkek !
Ődöngnek az elízium  mezején.
Mint tarka  képek, szép  emlékek  talán ?
Egyre jönnek, elém.
Boldog  idő, szép gyemekkor !
Hősök  kik, valóságosak.
Mások  talán, csak  mesében  élnek !
A  letargiából, felráz  egy  ének.

Szól  egy  rádió, recsegve !
És  én  csak, hallgatom.
Cinege  csipeget, kies  ugaron.
Amott, egy pentagram, egy  kép  házfalon.
Múltról  gondokodom.
A  jövőt  kémlelem !
Mit  hoz, a  magyar  népnek ?
S  mit  hoz  vajh  nekem ?
Jót  e  vagy  rosszat ?
Választ, bár  keresem, de  nem  találom.
Áldás  vagy, átok, lessz  e  kicsiny  hzánkon.

Melyben  uralkodik  a  lélektelen  ember !
Ki  egyszer  eltipor.
Máskor  porból  felemel.
Van ki  szeret.
S  van  ki  gyülöl.
Ez  így, igaz  s  való.
Egyszer  jó,  az  ember, máskor  képmutatató.
Múlt  árnyai, jelenben  élő  emberek !
Éljünk  békében, hogyha  csak  lehet.
Bár  elménkben, nem  mindig  győz  a  józan  ész.
De  ha, szivünk  igaz, kezünk  tettre  kész.
Épitsük  szépitsük  ezt  hazát.
Hogy  bár, egyszer  mondanák  majdan  fiaink !
Küzdöttek, harcoltak, szenvedtek itt.
Kik igaz  emberek  voltak , páran !
Így  szólnak talán.
E  múltbeli  árnyak, kiknek  már  hazájuk  más.
Nekik  nincs, már  tegnap s  ma.
De  nekünk, lessz  még  holnap talán.

 

 

Mondhattam  volna

Mondhattam  vona  !
De  már  nem,  mondhatom  el.
Mert  kinek  szólnék.
Már   nem  felel.

Nem  felel,  már  nékem  !
Csak  a  csend  beszél.
Unottan  hallgatom,  neszét.
Egykedvűen  fásúltan,  nézek  szerteszét.
Szivemben  még  itt   van.
Mindig  látom,  őt.
Gyermeki  emlékem, hogy  fogja  kezem  !
Néha, néha  ez  még  feldereng.

Egy  kedves,  női  arc  fényképen  csupán.
Nézem,  szótlanul,  s  gondolkodom.
Oly  rövid, az  élet  !
Fájdalmat  hoz, örömöt,  s  néha  jót  néha  szépet.
Olyan  mint  diszes,  doboz  !
Találgatni  lehet  mit  rejt  a  csomagolás  ?

Mit  nem  tehetek,  már  a  segítség  az  !
Ez  az  érzés  tép,  s  néha,  néha  fáj.
Te  kedves  teremtés, törékeny  kis  nő.
Bajok  szorongó  érzések  között.
Talán  egy  biztató, szóra  vártál.
Egy  igéretre  mely,  néha  többet  jelent  akármi  másnál !

Meghívtál  magadhoz, de  nem   volt  rád  időm  !
Ezt  már  százszor  bánom.
Hisz  okos " Nőként"  ismertelek  felnéztem  reád.
S  bár  ki, ki,  rólad  véleményt,  alkotott.
Én  itt  szivemben, rólad  szép  emléket  hordozok  !
Csak  fáj, az  amit  nem  tettem.
Amit  néked  nem  mondhattam  el.
Sokszor  elmondanám,  de  késő már.
Te  nem  hallod  már !
Elmentél  utolsó, utadra.
Néha, elképzelem búcsút  int hozzád kezem.
S közben, míg e verset irom.
A tollat, leteszem.

 

 

 Régi  Nagyok  Emlékére

Kabos  Gyula,  Csortos  Gyula.
S  még  néhány, színész  óriás  !
Egy, egy,  filmjük  láttán, a  kedvem  csodás.
Néha,  olykor  fáj,  hogy  elszállt  a  múlt.
Eltűnik  tán, mint  sziget  a  ködben ?
Örök  homályba  vész  talán ?
Eltűnik  az  idő, rohanó  vonatán.


Emlékemben  jönnek, kedves  arcok.
Turay  Ida, Tolnai  Klári, a  múltnak  nagy  dívái.
Kiket  talán  sodort, ide  oda  az  élet  !
Reflektorok fénye,  tűzött  egykor  rátok.
Kik  valaha  egykor,  színpadon  álltatok.
Nyomasztó  szegénység, olykor  meg  nem  értés.
Nektek  is  talán, osztályrészül  jutott.
De  ti  a  színpadon, is  szerep  közben !
Fájó  szívvel  talán.
Az  élet  viharai,  s  próbái  közt  is,  játszottatok  nekünk.
Én,  mint  e  sorok  írója.
Köszönöm  nektek, ti  Régi  Nagyok  a  sok  boldog  órát !
Mit  olykor, gondolatban,  veletek  élek  át.



Makláry  Zoltán  Páger  Antal.
Uray  Tivadar  s  Bársony  Rózsi, köszönöm  a  boldog, perceket.
Elcserélt  kastély,  Iglói  diákok.
Sok, siker  premier,  híres  filmszerepek.
Nemes  gesztusok, miket  alkottak.
Rendeztek  a  Magyar  Filmek, úgymond  úttörői !
Halálos  csók,  Erzsébet  Királyné.
Játsza  ezt,  Karády  Kati.
Felülmúlni  nehéz, e  szerepeket.
Bár  könnyebb,  szavakba  önteni !


Egy  szerep, egy  alakítás,  csodás  karakterek.
Mit  megnéz,  az  ember, óh  nem, nem,  egyszer !
Jávor  Pál,  Mály  Gerő, s  a  két  Latabár.
Jöttek  vidám  percek, máris  állt  a  bál.
Táncra  perdült,  Fedák  Sári.
Húzta  a  cigány !
Sárdy  János  máris,  énekelt.
Rózsalevél  felkap, a  szél !
Szinte  most  is, hallom  én.


Meseautóban  ült, a  szép  Perczel  Zita
Futott  az  autó,  tudjuk  jól  hova !
Rajnay  Gábor, s  Rózsahegyi  Kálmán.
Elénk  jön,  íme  a  Liliomfi.
Szerelmet, szerelemmel, lehet  orvosolni.
Női  bájok, szerelmek  olykor  praktikák.
Nem  könnyű, mindet  felsorolni.
Szép  emlékeinkbe, be  kell  pakolni.


Bonyodalmak, mókák  s  vidám,  alakok.
Sofőrök  tán, máskor  lumpoló,  s  fáradt emberek ?
Oly  mindegy, hisz  játszák  szerepeiket !
Bilicsi  Tivadar,  Törzs  Jenő.
Gózon  Gyula, s  a  Vaszary  Piri.
Nem  tudlak,  s  akarlak  elfelejteni !


Múltnak  dicső  árnyai, nevek,  sírhalmokon.
Ennyi  alig  több, az  emberi  élet.
Titkok  sejtelmes,  mosolyok.
Csalódás, öröm  mind, semmivé  lesz ?
Archív  felvételek,  őriznek  titeket.
Áldja  meg  az  ég,  emléketeket  !





Versek  születnek

Versek  születnek, fáradt  s  tán  furcsa  rímek.
Egy  elme  vidám  netán, torz  gondolata  talán ?
Zaklatott  világunk,  előszele  tán ?
Mint  dohos, szobában  vén  bútorok.
Köztük  a  múlt,  kisért.
Talán  a  ma,  kiált !
Az  emúlt,  percekért.

Tik, takk, tik,  takk.
Üti  egy  óra, az  elmúlt  perceket !
S  én  csak  faragok,  új,  s  új,  verseket.
Szólnak  szerelemről !
Néha  csalódásról.
A  születésről, majd  az elmúlásról !

Egy, egy  rím  között, összecsengö  strófa.
Olybá  tünik,  mint  a  tegnap  mely, búcsút  int  a  mának.
Mint  kényes  arisztoraták, kik  mohón  lesik.
Uruk  s  királyuk,  intéseit.
Máskor  egy,  eltépett,  levél.
Egy  muló  szerelem !
Tán  kizökennt,  a  közönyből.
S  nem  hagy,  hidegen !

Száz  meg, száz  téma,  egy  vers.
Mondanivalója, mindig  aktuális !
Ódák, versek, hősi  eposzok !
Kalandok, ábrándok, mit  kinál, s  rejt  az  élet.
Tárd  ki  ablakod, engedd  be  a  napfényt.
Éld  meg, a  jelent !
Kutass  emlékeid, romjai  között.
Éld  át  mit,  alkottak, poéták  s  költők !
Babits, Kosztolányi, s  ti  többiek.
Nevetek  fennmarad.
Őrzi  a  nép !
Mert  ki  verset, olvas !
Tudja,  értéke  van.
Hisz  szívvel,  s  lélekel.
Máskor, talán  könnyek,  közt  s  örömmel.
Születik  egy  vers, egy  örömóda !
Megvalósult  álom,  válik  tán  valóra  ?


 


La  vie  en  rose

La  vie  en  rose,
Mit  jelent  e  pár  szó  tudod  e  ?
Rózsaszinü  élet, ennyi  csak csupán.
De  e  mondat  nem, mindig  aktuális.
Mert  szép  az  élet,  olykor  minden  csodás.
Gyürött  fakó  arcunk, ne  lássa  más  !
Ha  olykor  már  nem  több,  mint  teher.
Gyönyörnek  földje  kéne,  tán  mi  szép.
Hol  gondolatban,  minden  tájat  bejárnánk.
Belekóstolnánk  tán,  az  angyali  létbe.
Vágyunk  szépre,  jóra, mint  gyermek  anyja  ölébe  !

Mesék  országában, midig  szép  az  élet.
Szerelmek  születnek,  s  méghozzá  szépek.
Tó  vize  csillan, szüzek  táncot  ropnak.
Vidám  gondtalan, álmainkban  néha  ott  vagyunk.
Ott  hol  midig,  kék  az  ég !
Napsugara  ragyog, s  millió  a virág.
Nincs  más  ott  csak  a  jó  csak  a  tökéletes.
Álmaink  vágyaink, vajon  ki  érti  meg ?

Tündérek, koboldok, s  mint, megannyi  nép.
Tódulnak  kiváncsian  elénk  !
De  néhány  pillanat, s  elfoszlik  az  álom.
Eltünik  mint  illanó  lepke.
Kitárva  ablakom, hajamba  fúj  a  szél.
Virágok  illata,  árad  felém.
Minden  gondom  könnyen  feledem  én !

Jobb  életre  vágyunk,  szebbet  akarunk.
Egyről  a  kettőre,  nehezen  jutunk !
Egy  gyermeki  kacaj, s  egy  szép  nő  csókja.
Tán  ennyi  kell, s  már  más  szinben  látod !
Te  is  e  teremtett,  oly,  szép  világot.
Mert  ki  majd,  e  sorokat  olvasod.
Talán  csendben,  elmélkedel  róla.
La  vie  en  rose.
Talán  rózsaszinü  olykor  ez  a  nehéz  élet.
De  akkor,  csak  is  akkor, ha  okosan  éled  !

 

 

 Kairói  esték

Kairói  esték, fülledt  éjszakák.
Zsúfolt,  arab  negyed.
Lebujok, lokálok  hol  hastáncosnők,  táncot  lejtenek !
Nyüzsgő  város, mely  éli  életét.
Szűk  sikátorok, tarka  üzletek !
Zsong,  az  arab  bazár.
Muzulmán, néger, fehér  ember.
Mind  fellelhető,
Hány  nép, megfordul  itt, nem  tudja  más.
Csak  az  utazó  ki  szemléli, e  letünt  korok  honát.
Mely  titok  volt,  talán  századokon  át.
Itt  hol  egykor, Ramszesz  uralkododott.
Tán  az  utókorra, egy  s  mást  ráhagyott !
Lassan  lenyugszik, a  nap.
Felkel  a  hold, égi  útját  járva !
Mint  sötét  árnyék, olybá  tünik  piramisok  árnya.

Ekkor  egy  minaretből, imára  hív  a  müezzin.
Az  igazhitü, leborul  imádva,  Allahot.
Egy  turista, a  hotelben, tán  kávéját  issza.
Ha  teheti, szemléli  fáraók  korát.    
Az  ki  meglájtja,  a  Szfinx  titokzatos  mosolyát !
Szivesen  átéli,  e  csodát.
Mit  rejt  Egyiptom, milliók  hona.
Gondolatban  tán, eljutok  oda ?
Ópium  barlangok, fanyar  pipafüst.
Közben  szól, a  doromb.
Sejkek, Emírek, más  egyéb népek.
Eképp  hódol,  szenvedélyének  talán.
Egy  utcában, koldus  alszik.
Társa  csak,  a  magány !  

Amott  Koránt  olvasó,  beduin  gyerek !
Város  szélén, pár  teve  őgyeleg.
Düledező  öreg, duár  körül.
Egy  két, vén  fellah  ül.
Pálma  alatt, pár  majom, makog  lagymatagon !
Szél  sodorja,  a  sivatag  porát.
Felkapja  szórja, majd  viszi  tovább.
Itt  ott  a  homok,  esőként   szitál.
Egy  kis  néger, gyerek  bűvészt  imitál.

Luxor, Karnak, s   Királyok  völgye.
Hol  Tutahamon  s,  Ramszesz  végső  otthonra  lel !
Kisérte  őket, utolsó  útjukra,  királyi  pompa,
De  nyugszanak,  immár  végképp  kifosztva !
A  sok  arany, megannyi  kisértés,  mohóság  tárgya.
Rablók,  s  tán  hóditók, bitorolt  java.
Büszke  obeliszkek, hieroglifák  őriznek  tán,  egy  s  mást.
Nílus  vize, csobog  egy  kis  ablak  alatt:
Hol szerelmesek, csókot  váltanak.
Kairói  esték.
Témája  lehet, tán  e  szó,  egy  kis  regénynek.
Hol  mások  az, emberek.
De  mindig, jót  remélnek !




  Azok  a  60- as  évek

Azok  a  60- as  évek, annyi  nosztalgia.
Lemezjátszón, szól  az  Omega !
A  rádióban, dübörög  a  Stones.
Mi  kell, a  jó  kedvhez  óh  mond ?
Uttörő  nyakkendő.
Vagy  a szombat,  esti  lány.
Egy  pohár, pálinka  elég  e  csupán ?

Hoszú  haj, beat  zene  szórakozás.
Ám  korlátot, szab  a  politika !
Szük  látókörü, gondolkodás.
Épitsd a  Kommunizmust !
Erre  haladj,  tovább.

Elfojtott  érzések,  megannyi  gátak.
Vak  szemek, mik  nem  látnak !
Reális  árak   jólét,  asztalon  egy  doboz, fecske  cigi.
Feltépett  sebek, a  múlt  könnyei.
Virágzott  az  ország, szépült  a  haza !
Régi  Magyarország, papiron  még  létezik  talán.
Vagy  tovatünt,  az  idő  vonatán ?

Kádár  rendszer, huszadik  század.
Mint  nyíló, Orchideák  mik  örülnek, a  nyárnak.
Mint  tudós  mely  örül,  tán  csodabogárnak !
Latinovics, Németh  Lehel, kiket  e  kor  a  világnak  adott.
Felidéz  tán, egy  két  derüs  pillanatot.
Angol- Magyar,  meccs  eredmény  6:3.
Egy  kis dicsfény, szerény  kis  Hazánkon.
Egy  ugrás, tán  csak  a nagyvilág ?
Múlik  az  idő, s  mi  megyünk  tovább !
Hisz  tartja, a  mondás.
Aki  nem  halad,  lemarad.  

 

 

Karácsony  éjjelén

Karácsony  éjjelén a  csillagokra  nézek.
Tartalmuk  olykor, egy  egy  igéret.
Pásztorok  tűze  ég, csendes  éjszakában.
Csillag  születik,  mint  gyermek,  Jézus  miértünk, adatik.

Fogadó  jászlában,  alszik  a  kisded.
Jövének  azért, három  királyok  !
Tömjént, mirhát, hoznak, s  mi  minden egyebet.
Csillag  fénye  mutatta  nekik  az  utat.
Jövének, mennynek  oltalma  alatt,


Jászolban  a  kisded, mint  megváltó  !
Eljött  vala  egykor,  erre a  földre.
Szent  este,  felcsendül  a  halleluja.
Szól  az  angyalsereg.
Az  Isten  magasztos.
Ő  a  szeretet !

 

Esti  tábor  tűz

Este  tábor  tűze  ég, szalonnát  sűtünk.
Sörös  üveg  körbe  jár, gitár  hangja  szól !
Beszélünk  a  multról, vig  gyermekkorunkról.
Felidézünk  mindent,  mi  jó mi  szép.
Csokorba  szedjük, mint  szép  virágot.

Kamaszkorunk  legszebb  évei, gyermeki  tettünk  csinyjei.
Messze  tüntek  már, néha, néha,  felidézni  fáj.
Fejünk  lágya  már  benőtt !
Az  élet  vihara, öröme, ráncot  vés, arcunkra  kezünkre.
Mig  a  tábor  tűz  parazsa, szikrája  száll.
Ajkunk  olykor  dalra  fakad.

De  jó  volna  tábor  tűzét,  úgy  ülni  körül
Hogy  kiket  szeretünk, sose  hagyna  el !
Hogy  egy  hosszú, hosszú, hosszú, útra, sose  menjen  el !
Csak  a  jók  mennek  el, énekeljük,-  olykor.
De  mindenkiért, eljössz  óh  rút  halál.
Az  óránk !  jól  tudjuk,  egyszer  lejár !
De  addig  is  még, jut  talán  öröm.
De  ami  eddig, volt  azt  is  köszönöm.
 



 In  Memoriam,  Antal  Imre

Élt  egy  ember, orcája  derüt  sugárzott
Humora, viccei  arcunkra  mosolyt  fakasztottak !
Az  élet  viharai, nehézségei  közt  is  nekünk  szolgált.
Értünk  élt ! - Szeszélyes  évszakjai  elmultak  immár !
Elmultak  mint  rossz  álom,  s  jött  az  ébredés.
Álmom  vagy  ébredés,  mindegy  már  néki.
Elmúlt  élete,  mindenki  érti.

Véget  ért  egy  fejezet  Imre  életében  !
Nem  szolgál  minékünk  pihen  békében.
Eltávozott  csendben !
Nem  köti  e  földhöz,  többé  semmi  sem.

Országunk  Imréje,  most   új  útra  tért  !
Új hazát  talált, ott  ontja  tán a  poént ?
Nemzedékünk   ifjai,  rajta  nőttek  fel.
Müsorai  még, mindig  szivünkben, élnek.
De  új  felvonás  jön, új  idők  járnak.
Eleven  emlékek, még  egyre  fájnak.

Megbecsülés  tisztelet, jutott  neki  talán ?
Homály  fedi,  ezt  már,
Oly  igen  talány !
Talán  az  élet,  asztalán jutott  neki,   néha  egy  két  morzsa.
Igy  volt  megirva,  Antal  Imre  sorsa.
Képernyőn  ha  lájuk  eszünkbe  jut  talán ?

Volt  egy  Antal  Imrénk.
Tán  olykor, mellőzött.
Kit  megtört, a  betegség, s  talán  az  élet.
Nyugdijas  egyhangú, évek.
Magány,  ez  várt  rá  talán ?
Pár  jó  barát, ki  segitett  a  bajban.
Vigaszt  nyujtó, kezek  melyek  segítenek.
Dédelgetett  álma, talán  semmivé  lett !
Befejezetlen, mondat  tán  a  tv-nézők  szivéhez ?
Elment  elköszönt  tőlünk,
Reá  szeretettel,  emlékezik  e  pár  sor irója.
Áldás  kisérje  utolsó  útjára !
Útja  végén  talán,  valaki  már  várta  !
Imre  igy  elment, egy  boldogabb  világba  !

 

 

Kandalló  mellett.


Kandalló  mellett  üldögélek  csendben.
Régmúlt  idők  jutnak  eszembe.
Macskaköves  ódon, utcák kormos  háztetők.
Régi  ujság, dohos  lapjai.
Adjatok  egy  jelet, súgjatok  egy szót
Rázzátok  fel  az  álmodót !

Mesél  a  hold,  komor  éjszaka.
Ezüst  fénye csillan, tükör  veri  vissza.
Valahol  szól  egy  dal lágyan.
Lenn  az utcán  egy  pár  andalog !
Csókra  csók, jön majd  vidám kacaj.
Nem  irgylem  én  eme  boldogságot !
Vajh  lessz  e  még   nekem  is  elég ?

Ócska  karosszékem, nyikorog  csupán.
Egy  utas  vagyok, az  idő  vonatán !
Zakatol  a vonat  füstöl  a  kéménye.
Visszazökkent  a  valóság, rideg  a  reménye.

Mint  Felhő  mögül  előbujó  nap.
Mely  hevét  ontja,
Nem  gondolnék  én  már  komor  dolgokra.
Csak  a  szépre  emlékezem.
Boldog  ifjonti  időkre, s   mi  egyre  másra.

Emlékek  tárháza, mint  keleti  bazár.
Sok,  sok,  titkot  őriz. mely  olykor  kedves, drága.
De  sötét  titkait  életünk, szennyes  foltjait.
Mint  ócska  lomot  messze, hajitanánk !
Nem  figyelnénk  másra  csak  egy szép  kislányra !
Kit  ölelne  karunk  csókolna  a  szánk.





Magányosan  téli  etén


Vén  anyóka  görnyedten  lép.
Merőn néz,  erdő  homályába.
Rőzsét  visz  hátán, aszott,  keze  bütykös
Reszketeg  lába, végre  kapuján  belép
Kicsiny  háza,  falu  végén áll

Tornácát  hó,  lepi  be.
Csak  hű  kutyája, szalad  elibe !
Anyóka  begyújt,  s  meleg  lessz  hamar.
Kicsiny  szoba  ablakán, olvad  már  a  jégvirág  !
Melegség  járja  át,  most  a  kis  szobát.


Csak  a  szív  melege, óh  jajj  az  kevés.
Szép  szavak  csupán,  alig  több  az  egész.
Csupán  ábrándoktól  nem  melegszünk  fel !
Fahasábok  tűze, lángok  égő,  tánca.
Ez  kell  csak ennyi,  egy  kicsinyke  szobába.

Nyűtt, lócán, s  vén kanapén.
Régi  pokróc  szolgál,  teritő  gyanánt.
Rajta  egy  két  macska,  vigan  szendereg !
Bár  odakünn  még, egyre  hull  a  hó.
Bent  kályha  duruzsol, tüze  ragyogó.

Kis  odafigyelés  pár, őszinte  szó.
Enyhit  tán, zord  magányt.
Hosszú  téli  estén, csillagos  éjben.
Valaki  talán  reád, s  talán  reám  gondol !
Mint  hajótörött, magányos  szigeten.
Kesereg  tán, árva  volta  miatt.
Nem  vagy  egyedül, ha van  egy  barátod.
Nem  vagy  egyedül, mig  gondolnak  reád.
Nem  lessz,  hidd  el.
Több  ilyen,  könnyes  éjszakád !

 

 

Egy  doboz  festék
(avagy  egy  festő tünődése)

Egy  doboz  festék, csak  pár  garas !
S  bár  zsebem, lyukas.
Ennyi  tán  még  maradt.
Eképp  töpreng, egy  festő  fennhagon.
Lábát  lógatva  ül  egy  padon.

Majd  monológját  eképpen  folytatja.
Közelben  egy  kocsma, benézek  egy  snapszra !
Aztán  festék  után  nézek.
Majd egy modellt  keresni  kéne.
Mert  telik  az  idő, s  hűvösek  az  esték.
Lassan  ablakokban,  lámpafények  gyúlnak.
Ezért  a  festő  a  lépést  szaporázza.
Bár  a  műtermben, senki  sem  várja.


Műtermben  festővásznak !
Paletták  s képek.
Itt  egy  portré, amott  tájkép.
Az  álványon  csendélet.
Az  egyik  sarokban  egy  két, kép  már  szárad.
Talán  hamar  elkel  s  vevő  jön  érte.

Az  árából  talán  egy  ideig  jól  élek.
Emigy  tünődik  e  jótét  lélek.
Közben  kopognak  ajtaján.
Leány  jön  modellnek !
Nosza  munkára  fel.
Igy  szól  festő.
A  női  test  életre  kel  az  ecset  alatt.
Festőnk  immár  vidám.
Füttyre, dalra  fakad.
Terpentin  s  fetékszag  elegye  üli  meg  a  termet.
Alkotás  születik, mert  alkotni  öröm.
Eképp  elmékedik  festőnk.
Amit  elértem  uram:
Néked  köszönöm !





 Egy  arc  a  tükörben

Egy  szempár, egy  arc.
Mely  velem, a  tükörben  néha  szembe  néz.
Múlik  az  idő, nem  leszek  már  fiatalabb !
Ennyi  az  egész ?
Elszáll  az  idő !
Fiatalkor  öröme, léhasága  tovatünt.
Mint  vágtató, paripa.
Elillan  mint, kéményen  a  füst  máris  oda !

Telnek, a  percek, múlnak  az  órák !
Telik  az  idő, múlnak  az  évek.
Szenteste, karácsony, szép  emlékek.
Eggyütt  a  család.
Szilveszterkor  koccan  a  pezsgőspohár !
Egy  évvel megint, idősebb  vagyok.
Elfutnak  a  boldog  órák  percek !
Mint  kártyás, ki  kirak  egy  tercet.
Eltünődöm  én.
De  csak, pár  percet !

Felidézem  mindazt, mi  szép !
Csokorba  gyűjtöm, mint  szép  virágot
Játszom  egy  gondolattal.
Mi  lenne, ha  két  életem  volna ?
Esélyt  kapnék, arra  hogy  mint  kisgyerek.
Egy  uj  testben,  uj  életet  kezdhetek !
Mit  csinálnék  másként ?
Gyermek  lennék  megint.
Játszanék, s  közben   Édesanyám  szólna.

Kisfiam  tedd, meg  ezt, azt,-  mondaná  nekem.
Játszanék  e  tovább ?
Vagy  mennék  e  hívó  szavára ?
Hevernék  talán ?
Mint  rest, lusta  gyerek.
Azt  hiszem, e  kérdésre  könnyü  a  felelet.
Tudom,  Anyu  keresném  mindig  a  kedvedet !
De  tudom, ami  elmúlt  vissza  nem  jöhet.
Utaznék  az  időben, ha  lehetne.
Mint  a  filmeken.
De  ez  csak, ábándozás.
Csacska  kis  mese, mit  az  emberi  elme  megálmodott.
S  egy két, filmben  tán, egy  két,  boldog  órát  hozott !

Illuziók, szigete, ábrándok  országa !
Talán  a  csillagok, között  valahol  ott  lebeg.
Egyszer  élünk, aztán  eső  után  köpönyeg.
Örök  fiatalság, ambrózia, nektár.
Ez  csak,  az  Istenek  hona !
Mint  utazóknak, jegyünk  nem  szól, vissza, -csak  oda !
Tapossuk, az  ösvényt, rajta  végig  megyünk.
Születés, gyermekkor, öröme  s  néha  bánat.
Ez  a  sorsunk.
Az  ember  mit  várhat ?
Ennyi  az  életünk, a  jóból  s  szépből,  kicsit  elteszünk.
Majd  utunk  véget  ér.
Megyünk !





Hősi  ének  Eger  váráról.

Bősz  törökök  hada,  ugyan  mit  gondolván  ?
Eger  vára  ellen  ostromot  inditván.
Eltökélt  szándékuk,  gondolatuk,  vala.
Úr  legyen  Egerben,  az  török  pasa.
 
Vivják  azért, várat, karddal, fortéllyal.
Jó  Dobó  István,  Eger  kapitánya.
Vala  Ő  királynak  hű  katonája
Futárt  meneszt  ama  pogány, levelet  külde.
Ám  Dobó  uram  levelet,  égeté  !
Futárt  füstivel  oly  igen  füstölé  !

Látja  amaz  pogány, csellel  nem  boldogul.
Allah  nevében  rohamra  indul !
Jó  magyar  vitézek, kardot  ragadának.
Odaütének  kontyosok  hadának
 

Aszonyok  hágnak  ama  bástyákra.
Követ  vetének,  szurkot  öntik  vala !
Eképp  vív  törökkel  az  asszonyok  hada.
Csatáznak  hősen  férfiak  mellett.
Kardjuk  villan, szoknyájuk  lebben.
Csapásuk  nyomán  hull, a  konytos  fő !
Könnyre  sírásra  nem  jut  idejük.
De  rettegve  féli   török  a  nevük
     

Folyik  magyar  vére, hull  a  gaz  pogány !
Irgalmát  elnyeré  Mohamed   oldalán.
Tüzeső  záporoz,  !  forró  szurok  fröccsen.
Kontyosok  hada  visszavonul  vala.
Magyar  vitézek  rögvest  lóra  kapván.
Tizedelik  őket  sarokba  szoritván.

Tüzes  kerékkkel  üzik  a  pogányt.
Mit  Bornemissza  Gergely  elmésen  kitalált !
Futamodik  immár  töröknek  hada       
Hátat  forditván  magyaroknak  vala.
De  kiront  a magyar  üzi  a  Pogányt
Zsámány  gyanánt  ezt,  azt ,  elvivének  azért
Török  lobogót  küldék  Ferdinándnak.
Sok  halottja  lőn,  hőse, eme  csatának.
Dicsőséget  szerzett  Istennek, hazának.





Egy  kisleány  álma

Alszik  egy  kisleány, eképp  álmodik.
Ha  pillangó  lennék, ide  oda  szállnék !
Egy,  egy, szál  virágon,  olykor  megpihennék.
Ha  egy  rózsa volnék, mindig  illatoznék.
Bontanám  fenséges, szirmomat.
Illatom  csodás, midenkit  hívogat !

Ha  büszke  sas, volnék.
Felhők  felett, szállnék !
Folyók, s  tengerek, fölött  repülnék.
Magas  szirteken  fészkelnék.
Hol  nem  jár, más  csak  a  szél !
Vagy  barlangokban, egy  kósza  denevér.

Ha  cukrász,  lennék  sokszor  tortát  ennék !
Megédesíteném  a  nehéz, napokat.
Feledném  szívesen, a  bút, bajt, s  a  gondot.
Talán  helyrehoznám, azt  is.
Mit  más, már  elrontott.
Gyümölcstorták,  habcsókok, és  más  finomságok !
Megkinálnám  velük, aki  erre  vágyik.
Hadd  jusson, a  jóból, annak.
Aki  híve  eme, ínyencségnek !
Édes  álom, ez  nem  pedig  vétek.

Ha  mozigépész, volnék, jó  filmeket  néznék !
Egy  pár  klasszikus, filmben  felfedezném  a  romantikát.
Élvezném  talán,  az  iróniát.
Felidézném  újra, Stan  és  Pan  filmeket !
S  annyi  mindent  még,  amit  csak  lehet.
Megnézném, az  Aranylázat.
Melyben  Charlie  Chaplin, ide,  oda,  csetlik  s  botlik.
Vagy  a  James  Dean, vezette  Herbie-t  a  kicsi  kocsit !

De  minthogy, nem  több !
Csak  egy  kisleány, vagyok.
Alszom  hát  tovább.
Talán  szépet, álmodok.





Bál  Etikett  Cselszövés

Künn  az  utcán, fénylő  kandeláberek.
Sűrű  cseppekben  hull, az  eső !
Amott  ime,  fénylő  ablakok.
Mögötte  már,  áll  a  bál.
Grófok , bárók,  hercegek,  léhütők  egész  raja.
Így  mulat  egykor,  XV  Lajos  királyi  udvara !

Dubarry  grófné, szédíti  a  királyt  !
Mint  enyelgő  nimfa, fülébe  sugja  óhaját.
Amott  Richelileu  Marsall, lejt  a  táncparketten.
Közben  egy  két  nővel,  merészen  szemez !
Egy  sarokban,  Jean  Jacques  Rousseau  a  nép  fia.
A  filozófus  fejti, ki  elveit.
Az  arisztokrácia  rajta, gúnyosan  nevet.
Kit  nem  a nyomor,  nevelt.
Kinek  az  életben  csak,  a  pompa  csillogás  jutott.
Irgalmasság  álarca, mögé  bujik.
Gyakorol  olykor  kegyet !
A  szegényen, a  nincstelenen,  oly  könnyen  nevet.

Rizsporos  parókás, inasok  szolgálnak.
Hordják  a  hűsitő  italt.
Kecsesen  koppanak  a  női  cippelők.
Zsong  a  táncterem, hajbókoló  urak !
Pukkedliző  hölgyek, udvaroncok  léha  semmittevő  hada.
Összesugva  pletykálnak, szól  az  intrika.

Miközben  az  úri  nép, így  éli  az  életet.
Párizs  népe, éhezik, rongyosan  jár.
Kemény  télben, mindig  didereg !
Hidegtől  lila  arcokon, keserű  könny  csorog.
Sáros  szűk  utcák, kátyúk  sikátorok  között.
Nyomorban  tengődik,  kínlódik  a  nép ! 
Olykor lopni, kénytelen  hogy  tengesse  életét.

Néha  a  nép, felemeli  hangját.
Hátha  a  Király,  meghallja  szavát.
De  nincs,  erre  idő.
Érkezik  a  Trónörökösné,  Marie  Antointte.
A  királyi  kincstár, viszont  majdnem  üres !
Nagy  felhajtás, pompa,  fogadja  XVI  Lajos  majdani  nejét.
Ármány  szerelem, ezernyi  taktika.
Ímigyen  uralkodik  eme  a  Bourbon  dinasztia.

Majd  jön  új  szerelem.
Louis  De  Rohan  a  biboros.
E  titkos  imádó, ki  talán  szivvel  lélekkel.
Marie  Antointte,  lába  előtt  hever.
Szerelmi  légyottok,  titkos  találka.
Fontos  dolgok  ezek.
Miket  a  történelem,  hűen  tükröz  vissza !
De  egyszer  a  vihar, felüti  fejét.
Nyaklánc  botrány  néven,  ismert  lessz  az  egész.
Az  egyik  tettes, Guy  D, Oliva.
A   másik  De  Beausire  nevü  egyén.
Naplopó  semmirekellő, szürke  alakok.
Kik  a  Királyi  tortából, szelnének  pár  falatot.
Per  lessz  az  ügyből.
Kihallgatások  itéletek, miket  a  Király  rendőrfőnöke.
De  Sartines  úr, személyesen  vezet !
Ám  nincs  eredmény !
A  nyakék  végleg elveszett.
Amszterdamba  juttatják,  eme  tettesek.
Rohan  biboros, is  érintett, az  ügyben.
Mely  a  Marie  Antoinette,  nevét  besározza.
Eképp  vet  árnyékot, a  Király  családjára !

Jeanne  De  Valois, grófné.
Egy  másik  tettes,  kit  XVI  Lajos  börtönbe  vettet.
Nagy  viszhangot  ver, a  dolog,
Ám  Cagliostro  gróf,  s  De  Rohan  biboros  szabad.
Eközben  itéletre, vár  Jeanne  De  Valois. !
Ám  hiu,  a  reménye.
Király  itélete, a  megbélyegezés.
Mit  a  hóhér,  nyomban  teljesít.
Másoknak  száműzetés  kegyvesztés  jut.

Mert  a  Királyi  hatalom, olykor  kegyet  gyakorol.
Máskor  bűnt  megtorol.
Talán, dicsfény  honol  e  trón  körül ?
Vagy  meginog, netán ?
Mint  hullámok,  verte, kicsiny  hajó  háborgó  tengeren.
Mert  a  népharag, ha  egyszer  kitör  ilyen.
Elsöpör  mindent, s  nem  marad, semmi  sem.
Emlékek  egy  korból, ennyi  csak - igen!





Óda  Munkácsy  Mihályhoz

Mester csodállak, téged !
Ki  utad  során, elkaptál  idilli  perceket.
S  legott  vászonra,  festette  fel  kezed.
Mi  kik  látjuk, ismerjük  művedet.
Mely  mű, fenséges  csodás !
Erő  tisztaság, árad  belőle.
Mely  szívűnkhöz, szól  talán.
E  lelki  békét  áthatja,  ez  alkotás.
Hol a  műteremben, a  Mester  és  modellje.
Eggyütt, élik  át  a  perceket, melyet  az  áhítat  hat  át ! 
Festékszag  a  terjeng  a  műteremben, immár  szárad  a  kép.
Dicséri  alkotója  kezét.
Tiéd  a  mű, Mester  de  miénk  a  pillanat !
Mely  egy, egy, műved  láttán  bárkit  megragad.

Míg dolgoztál, mint  asztalos  inas.
Elméd  szőtte, álmait !
S  a  siker  mi  később,  meg  nem  részegített.
Nyomorból, s  a  homályból,  lassan  felemelt !
Düsseldorf, Bécs, Párizs, Arad.
Megannyi  hely, hol  szőtted  álmodat.
Megannyi  hely, s  múló  emlék.
Érzelmek, nők, viharos  szerelem !
Égi  tűz, mely  benned  élt.
Lángoló  vihar,  vad  hullámai  eme  elmének !
Oly  korban éltél, mikor  még  a  művészet.
Épp  csak  bontakozott.
Egy  két, boldog  percet  Mester.
Talán  neked  hozott  ?

Óh  festő  zseni,  sok  mű  őrzi  emléked !
Sok  képed, emléke  minket  is  éltet.
Rőzsehordó  nő, Vihar  a  pusztán.
S ki  tudja, hány  remekmű.
Gondolatban  tán, miénk  is  lehet !
Párizs, kiállitás, s   milyen  kritika.
Elmondani  nehéz, mit  e  sok  remekmű  kapott.
Szólna  tán, ha  élne, Sedelmeyer  Karl  egy, két  mondatot.

Buja, női  aktok, tájak,  s  parasztok.
Fasorok, ligetek, egy  két  csendélet.
A  Cholpacki  park, s  annyi  más.
Nem  kevés, ez  oly,  de  oly, csodás !
Egy  két  társ, Paál  László,  s  ki  tudja  még  ki  más.
Buzditott  s  bátorított, nehéz  napokon !
Hallatlan  erő, s  elszántság.
Mi  meg, nem  törte, olykor  lázadó  lelkedet.
Kitartás, őrült  tempó, mellyel  kezelted  ecseted.
A  tengeren, túl  is  ismertté, tette  neved !

Krisztus  Pilátus  előtt, Ecce  homo, s  a Golgota.
Debrecen  városa, volt  ithon a  hely.
Hol a  Déry  múzeum  őrizte  e  trilógiát !
Pár  évig, s  hónapig  mig  eggyütt   volt,  mind  e  mű.
Arcunkon  öröm, volt  ámulat  s  derü !
Én  ki, ott  voltam, s  láttam  e  műveket.
Bátran  elmondhatom.
Mester  csodállak !
Tiéd  hódolatom.





Hinta

Száll  a  hinta, leng  a  hinta.
Benne  ül  a  kis  Katinka
Vig  dala  száll  felém.
Gyönyörködve, nézem  én.

Óh  egykor  én  is  voltam  fiatal.
Ajkamról  ugyanígy  szólt  a  dal.
Játszottam  mint  gyermek,  az  utca  porában.
Mit  gondoldoltak  rólam,  én  azt  nem  bántam !

Lámpa  fénye  táncolt,  falra  rőt  ányék  vetült.
Arcunkra  rajzolt  bút, kacajt,  derüt.
Gyerekkori  emlék  mely  vissza  visszatér, eltünik,  mint álom.
Nyomát  sem  lelem,  sehol  nem  találom.

Emlékhalmok  súlya  alatt  gönyedünk.
Gond  gyötri  elménk,  terhet  rak  ránk  a kor.
Vidám  gyermekévek, nem  vagytok  már  mások.
Megsárgult  fényképek  kis  szobám  falán.
Hintám  lánca  is  megrozsdált  talán.

Kicsiny  házunk  is  csak  emlék  csupán.
Egyszer  volt,  hol, nem  volt,
Mint  a  mesék  talán  !
Ezt  a  mesét  viszont  életünk, - irta !
Vetette  sorait  fakó  papirra

Szerető  Szüleink,  mint  áldott  emlékek,
Mindig  velünk  vannak,  mindig  bennünk  élnek
Mig  mi  hintáztunk,- játszottunk  vigan  éltünk.
Addig  Ők  dolgoztak, értem,  érted,  értünk.





A  róka

Tyukot  lop  a  róka !
Ez  aztán  jó  móka, gondolja  ravaszdi.
Egy, egy  tyukot  néha, el  kéne  orozni.
Megtöltené  gyomrát, ő jó falattal !
Odébb  állna  aztán, ha  nem  is  azonnal.
Okoskodik  eképp  a  róka.

Ám  de  kutya, áll  lesben !
Erre  gondolva  ravaszdi  megretten.
Rohan  izibe.
Nem  kell, neki  már  csibe !
Sem  tyukra, nem  fáj  már  foga.
Egy  most  csak  a  fontos, az  odúja.

Éhesen  nyalja  száját,
Eképp  szövi  álmát.
Most  hoppon  maradtam !
Nyugodjak  tán  bele ?
Hisz  nem  ettem  már,  jó  ideje.
Holnap  ujra  megpróbálom, de  csak  vigyázva.
Még  rajtavesztek  s bundám  lessz  az  ára !
Ha nem  sikerül  feladom.

Nézek  ha  összejön,  egy  két  vadkacsát !
S  csapok  belőle,  egy  jó  lakomát.
Eképp  fejezi  be, ravaszdi, e  monológot.
Odúja  alján, puha  alom  várja.
Álmodik  s  tán  olykor, valóság  lessz  álma !





Egy  Kedves  Ember
( Gózon  Gyula  Emlékére )

Egy  kedves  ember, a  sok  közül !
Ennyi  csak  nekem.
Játékát  nézhetem, archív  filmeken.
Hanglejtése  szavai, mint  frappáns  poén.
Jókedvre  derít, igen  ezt  érzem  én:

Egy  Ő, a  régiek  közül.
Kit  feledni, nem  igen  lehet,
Aki  ismerte  őt, játéka  annak  élvezet.
Emlékét  talán  őrzi  még, a  film  s a  képzelet !
Egy  kedves  ember  volt.
Ki  átéléssel  játszott.
Mosolya  mögött, talán  néha  könnyezett.
Mert  fáj  az  elmúlás, csak  az  emlék  marad.
Mint  avitt  régi  kép, mely  könnyen  elszakad !

Egy  kedves  ember  volt.
Ki  egy  nehéz  korban  élt !
Nótára  gyújtott  a  filmben.
S  ha  poén  kellett  megnevettetett.
Épp  úgy  mint, Latabár, s  Turay  Ida.
S  mint  a  többiek  filmcsillag  volt.
Élete  a móka  volt  talán ?
Vagy  a  romantika ?

Eljátszotta  szerepét, mit  reá  irt  a  rendező !
Egy  kedves  ember, volt  Ő !
Áldja  meg, a  teremtő !
Míg  irnak, s  játszanak  filmeket.
Talán  emléke  mindaddig fennmarad.
Csak  egy kedves  ember, volt  Ő.
Nékem  az  is  marad !





Óh  jössz  e  már.

Óh  jössz  e  már, szerelem ?
Kopogtatsz, e  ódon  zsalugáteremen ?
Jössz  e  már,  ha  hajnal  hasad,  s közel, a  virradat.
Árkádok  s  oszlopok, közt lépdelsz !
Pazar  termeken,  tán  átsuhansz.
Nesztelen  árnyék, mely  zajt  nem  üt.
De  olykor, ott  lapul  tán  mindenütt !
Vagy  andalogsz  tán, csendesen  mint  hü  szerelmesek ?
Tiéd  a  titok,  mit  olykor  feltársz.
De  néha,  nem  hallja, nem  érti  senki  meg !
Figyelek, s  hallagtom  lépted  neszét.
Ilyen  ki  várva, vár.
Úgy  vágyom  rád !
Óh  jössz  e  már ?

Jössz  e  majd, ha  havat  hord  a  szél ?
Mikor  már, minden  háztető  fehér.
Jössz  e,  jó  reménység.
Hogy  könyörülj, fáradt  s  tán  árva,  szíveken.
De  halk  szavunk, tán  nem, érti  nem  hallja, senki  sem ?
Jössz  e  szép, leány  hogy  orcámra, csókot  lehelj ?
Vagy  zárt  ajtók, mögött  titkon  rejtezel ?
Mint  hü  Penelopé, ki egyre  szőtte  vásznát !
Odüsseusra,  nem  hiába  várt.
Mint  Kharon, ki  a  Styx,  folyón  várja  utasát.
Mint  szerelmes  lány, az  első  randevun.
Ki  épp,  első   csókra  vár.
Úgy  várlak  én  is.
Óh  jössz  e  már ?  

Jössz  majd, hogy  boldogitó  igent, mondj  az  oltár  előtt ?
Késve  jössz  talán, vagy  korán  érkezel ?
Nem  tudjuk, még  az  időt,  s  napot.
De  hoz  talán,  pár  boldog  percet, s  pillanatot.
Öreg  fák  alatt, s  lugasok  között,  megbújva  érkezel !
Ódon  klastromokban, versz  é  vajh  tanyát ?
Hol  szeplőtlen, szűzek, mint  lenge  angyalok.
Az  Úrnak  mutatnak, be  épp  áldozatot.
Vagy  kikötőkben, hol   olcsó   csapszékekben.
Rumot  isznak,  éppen  részeg  tengerészek !
Pohár  aljának,  a  fenekére  néznek.
Talán  épp, egy  matróz  indul  tétován.
Horgonyt  feszedik,  indul  a  hajó.
Búcsút  int  egy  lánynak !
Tán  sirni, volna  jó.
E  gondolatra, néha  meg  meg  áll.
Morognak  társai  sürgetik.
Óh  jössz  e  már ?

Jössz  e  már,  szerelem  óh  mond ?
Sürü  ködfátyolon,  át.
Hol  egybetünnek, nappalok  s  majd,  az  éjszakák !
Jösz  e  mond, vagy  kaszinókban  jársz.
Las  Vegas,  Párizs, vagy  Hong  Kongi  éjszakák.
Büzös  sikátorok,  nyomornegyedek !
Hol  töltenél  tán, kurta  heteket ?
Halász  hajón, vagy  viharos  tengeren.
Mindenütt,  jelen  az  igaz, szerelem !
Ki  türelmetlen  vár,  egyre  vár.
Végül  igy  kiált, fel.
Óh  Jössz,  e  igen, jössz  e  már ?


 

 Achtung !   Achtung !

Achtung,  Achtung ! a  hirdetés  igy szól  házfalon  !
Puskatus  csattan, bezárt  ajtókon !
Röpködnek  a  parancsszavak, ordit, a  német.
Zsidó  vagy ? szedd a  lábad  nosza.
Indulj  előre megtudod  hova.

Gettókba  gyüjtik,   Ábrahám  fiait  !
Reménytelen  arcok, fásult  nők,  ifjak, öregek, gyermekek.
Ruhájukon  Dávid  csillag, megalázottak  jele !
Emberi  mivoltuk,  méltóságuk  oda.
Adolf  Hitler  sárba  tiporta  !

Zsidók  népe  indul, ki  az  állomásra  !
Loss, loss, noszogtat  a  német.
Aki  már kiitta  e  szenvedés  poharát  s  tovább  alig  birja.
Puskatussal  vág  oda, neki  a német !
Ha  lemaradsz  Zsidó,  itt  lessz  a  véged.
Halál, ez  lessz  a  te,  osztályrészed.

Az  állomáson  indulni  kész  vonat  pöfög.
Vagonba  velük,  ez  a  Führer  szava !
Mint  ostor  csapás,  vág  e  szó  foglyoknak  oda !
Zakatol  a  vonat, viszi  e  bús  reménytelen  foglyokat.
Célállomás  merre  ?  vajon  hova ?
Ez  a  kérdés  szól  az  ajkakról.
Nincs  felelet, válasz.
Egy  fogoly, egy  rab  ugyan  mit  várhat  ?


Érkeznek, Belsenbe,  avagy  Treblinkába.
És  más  koncentrációs  táborokba.
Dolgozz  mig  birsz ! ez a  parancs !
Ha  aztán  kidőlsz  Zsidó, nincs  is  már  tovább !
Igy  születik   meg,  a  végső  megoldás.
Ez  emberi, roncsokra, végül  gázkamra  vár.
Igy müködik, egykor, néhány  halál  gyár !


Dolgozik,  mint  igavonó  barom  !
Szenved  e  nyomorúlt,  nép  nagyon !
Talán  Isten,  is  elfordult  tőlük  ?
Nincs  erre, válasz, nincs  erre  szó !
Rideg  valóság,  ez  nem  illuzió.
Sok  rab  nyögött, s  pusztult, náci  bakancs  alatt.

Ujjongva  örült, az  ki  végül  megmaradt  !
De  még  lüktet,  a  seb.
Nem  borult  rá, feledés  homálya. 
Az  idő  tán,  gyógyirt  lel  reája..
E  rémtettekért,  egyszer  felelni  kell !
Az  aki  bünös,  nem  bújhat  csak  úgy  el.






Életünk

Életünk  oly  becses, oly  igen  drága !
Kard  által  oly  sok  vér, folyt  már  hiába.
Mint  egy  ajándék, olyan  az  élet.
Születünk  mint  gyermek, lassan  felnövünk.
Mint  taposott  ösvény,  olyan  életünk.
Ködös  utjain  el, el,  tévedünk !

Adjunk  hálát  érte,  drága  szüleinknek.
Köszönjük  meg  nekik,  a  sok  törődést  !
A  szép  szavakat,  a  forró  ölelést.
Becsüljük  meg  őket, mig  köztünk  vannak.
Hisz  ez  a  hála, szent  feladat.

Szülő  és  gyermek, szoros  e  kapcsolat.
Megértés  szeretet, hála.
Egyfajta  örömnek,  ez  varázsa !
Hol  béke  boldogság, az  öröm  ott  lakik  !
Egyszer  élünk  csupán, itt  e  földi  létben.
Azután  pihenünk, csendben, békében.

Akik  elmennek  tudjuk, hiányoznak !
Más  utat  járnak, más  ösvényt  taposnak.
Egy  fejfa, egy  sirkő  őrzi  emléküket.
Hervadt  virág  egy  kis  sirhalmon.
Álmainkban  néha  vissza, ujra  visszatérnek.
Ébredés  után  csak, fájó  emlékek !


Mint  szó, mely  haza  hív, olyan  az  élet.
Ha  időnk  a  földön  ugymond  lejár.
Menni  kell, bár  néha  az  elvállás  oly  nagyon  fáj !
Szeretnénk  még, szebb, jobb, napokat  látni.
Örülni  egymásnak  amig  csak  lehet  !
Áhítatos  csöndben, békében  élnénk.
Hisz  boldogság, öröm, minden  ember  vágya.
Felhőtlen  kacagás, derü, oly  sok  sok  öröm.
Mert  sok  jót  szépet, ajánl, kinál  az  élet.
Balgán  eldobni  szinte  bün,  vétek ! 

Ki  majd  egyszer, e  pár  sort  olvasod.
Cselekedd  a  jót,  amig  csak  tudod  !
Hisz  mulik  az  élet, mint  szürke  felleg  lassan  tova  száll.
Mint  óra  homokja, hamar  lepereg.
Mint  egyszer  mulaszt  az  ember, százszor  bánja  meg !

Tudjuk  jól  egyszer, mi  is, óh  igen  mi  is,  elmegyünk.
De  addig  emlékezzünk,  arra  hogy  bölcsőben  ringattak.
Féltő  gonddal  felneveltek  Szüleink  minket !
Az  élet  utjain, talán  kézen  fogva, most  is  ők  vezetnek.
Mert  az  ember  sokszor, nem  ura  saját  lépteinek.
Mint  eltévedt  gyermek,  egyre  csak  tévelyeg.

Ezért  gondolj  te  is  arra.
Életed  hosszú  útján, van, bú, baj, öröm
Ajd  hálát, éltedért  mert  élni  jó.
Hisz  a  világ, olyan  amilyennek  látod !
De  gondoltál  e  rá  ilyennek  csinálod  ?

Ilyennek  csinálta, formálta  az  ember !
De  talán  szebb, is  jobb is  lehet.
Mint  szobrász  a  művét, ugy  formálja  az  ember  életét !
Minden  mulik  e  földön, semmi  sem  örök.
Életünk  emlékünk, őrzi  e,  pár  sor !
Búcsút, intünk, majd  lassan  elmegyünk.
Talán  igy  volt, irva, valahol  életünk.
Áment  mond  a  pap.
Szemfedél  ránk, borúl, ha  itt  az  idő.
Létünk  talán  örzi, majd, bizonytalan  jövő.




  
Elmélkedés

Nézzétek  a  mező  liliomait !
Halljátok  a  madarak  énekét  !
Pataknak  zúgását, erdő  susogását.
Nézd ! amott  egy  felhő, tovaszáll  az  égen:

Harmatcsepp  gyöngyözik, fűszálak  között.
Aranyló  napsugár  fénylőn  ragyogva  ontja  melegét.
A  távoli  horizoton, madársereg  repül !
Csak  én vagyok,  némán  egyedül.

Az  órák  csendben  szállnak.
Monoton  hangjuk  olykor,  kizökkent  álmaimból.
Vad  rohanó világ, űz  hajszol.
Semmire  nincs,  tán idő !
Hol  s  merre  jársz,  boldogságkereső ?

Fák  virágok, madárdal,  messzi  távlatok.
Piramisok  égbe  nyuló  csúcsa.
Magas  hegyek  havas  orma, nyiló  virág  édes  szirma !
Ezernyi  csoda  mi  jó, mi  szép.

Mind  ránk  vár, lehetne  miénk  !
Hatalomvágy  harc  erőszak  helyett.
Egy  szebb  világot, alkotni  volna  jó !
Talán  még  nincs  késő !
Talán  még  van  idő, redbehozni  elrontott  életünk.
Van  e  még  idő  hogy  bünt, jóvá  tegyünk  ?
Reményünk  van  talán, nem  vehetik  el.
Hisz  a  hit,  a  remény,  az  már,  fél  siker.
Érezzétek,  és  lássátok  meg, hogy  jó  az  Úr  !
Nekünk  teremtette  ezt  a  világot.
Ha  látod  mindazt,  mi  jó, mi  szép !
Örülj  hisz  mindez,  tiéd  is  lehet.

Elmélkedni  csenben, áhitatban  lehet.
Átértékelni  kell. elmúlt  perceket !
Minden  percért  kár, mit  veszni  hagyunk.
Bajok  gondok  előtt,  olykor  megtorpanunk !
De  ürömbe, olykor  öröm  is  vegyül.
Kit  óvnak,  szeretnek,  sosincs  egyedül.






 Mohács

Mohács  véráztatta  mezeje.
Egykor  könnyel, s  jajjal  vala  tele !
Csúfos  vége  lőn,  az  magyar  csatának.
Lévén  sírása, nemzetünk    sok,  sok, hű  fiának.
Jó  Lajos  Királyunk,  patakba  fullada.
Elszéled  imé, a  magyarok  hada.

Mivé  lesztek  bús  magyarok ?
Háromfelé  szakadt  immár, hazátok.
Sötét  felhő, suhan  országotok  egén.
Nincs  jövő ?  kilátás ?  nincs  már, több  remény ?

Rab  igát  hord,  népünk.
Török  rakta  rája.
Viszi  a  pogány  -Anatóliába  !
Boszporusz  öble.
Márványtenger  vize.
Lessz  tán  a  temetőd !
Vagy  megynyugszik  tested  egy  Ciprusfa  alatt.
Lelki  üvödért, tán mondanak  imát.
Mikor börtönöd, ajtaja  zárul  mögötted.

Héttorony  rabja  vagy,  búsuló   magyar !
Valahonnan  száll,  feléd  egy  dal.
Csendes  éjben,  szól  hozzád  Istened.
Leoldja  a  halál,  nehéz  bilincsedet.






Mondj  egy  imát.

Mondj  egy  imát, értem.
Ha  jössz  ó bús  halál.
Ha  itt  az  idő, álmok  vonatán, megyek  tán  eléd.
Füstös  éjszakában,  lassacskán  ballagok.
Fejemben  tanyáznak,  kusza  gondolatok !

Meddig  tart, egy  szerelem ?
Meddig  tart, egy  élet  ?
Talán  addig  csak, mig  egy  gyertya, csonkig  leéghet ?
Ó  hagyj  még, időt  Uram !
Az  örömre,  jóra.
Hadd  jönne  már  reggel,  eme  virrasztóra.

Álmaim  vágyaim, néha  elképzelem.
Páran  ha  elmegyek, intenek  tán,  búcsút  nekem !
Mint  alattomos  árnyék,  a  múltam  követ.
Görbe  ujja,  gúnnyal  mutogat  reám.
Mint  ha  mondaná: ismerlek üldözött.
Mi  lessz  ezután  ?

Mi  lessz  azután, ha  már  nincs  tovább  ?
Ha  szemünkre  már,  örök  álom  borul.
Ki  épp  felkel, annak  reggel van.
Másnak  bealkonyul.
Szentek  közössége, lessz  e  tán  velünk ?
Vagy  kárhozat,  rabjaivá  leszünk  ?    

Elég  egy  szó, vagy  pillanat.
Álomból  valóság, lehet  mi  megmarad.
Megmarad  a  hit, a  bizalom  szava !
Mindig  lessz  egy  hely, hogy  mondj  egy  imát !
Oltár  lessz  talán ?   vagy  csak  egy  kies  sivatag.
Hol  remegő  lelked, tán  örökké  marad  ?






Magyar  hazafiak

Hol  vagytok  magyarok ?
Hol  van  vitézségtek,  méltóságotok  ?
Véráztatta  zászlótok  hol  rázza  a  szél  ?
Magyarok  népe,  mi  az   uti  cél  ?
Kezetekből  rég,  kihult  a  kard !
Magyar  ember  gyaláz, más  magyart.

Árpád  vitéz  népe, mely  Vereckét  taposta !
Eljött  egykor , a  Kárpátok  völgyébe.
Vivtak  nagy  csatát  törökkel,  tatárral
Tusakodtak  egyéb,  más  hordával.
Magyarok  hada, sikerre  visz  sok  csatát.
Krónikások  irják, Tinódi  lantja  zeng  egykoron.
Regősök  mesélik  dicső  tetteket  !

Történelem  csupán, múlt  fájó  sebe.
Emlék  már  csupán,  semmi  más.
Új  kor  hajnala  virrad,  rád  ó  magyar.
De  az  ember,  nem  változik.
Nem  tudja  sokszor,  mit  akar.


Hol  egykor  vár  állt,  ma  csak  kő  halom.
Eladó  már  minden ! Becsűlet  az  nincsen.
Nincs  egyebed  magyar,  csak  puszta,  kimondott  szavak !
Olykor  hideg  zuhanyként, földre  sújtanak.
Körbe  jár  a  pohár  vigaszt  keres  borban.
Igazság  kéne,  de nem  tudod, hol  van !

Sújt  a  kimondott  szó  mint  a  tőr.
Test,-  lélek  mily  sebezhető  !
Szócsatákat  vívunk, jobb  napokra  várunk  !
Reményünk  megmarad  nem  vehetik  el
Tán  felderül  arcunk, homlokunkon  kisimul  a  ránc.
Ha  magyar  népünk  Védi, óvja, szereti,  ezt  a  kis  hazát.





 Tavasz.

  Napsütötte  réten,  járok, virágok  között.
  Rigó  füttye  száll  felém, kikelet  van  érzem  én
  Új  tavasz,  köszönt  ránk,  virul  a  határ.
  Új  remény, új  szerelem.
  Könnyü  szellő  szárnyán,  tavaszi  szél  suhan
 
  Lent  a  lanka  alján,  hűs  patak  csörgedez.
  Kéklő  hegyek  orma, fehérlik  csupán.
  Elmult  ami  elmult,  mondjuk  ezután  !
  Orgona  rügyezik  majd, virágzik.
  Háza  tornácán, aggastyán  pipázik.
  Hajlott  a  háta,  kérges  tenyere.
  Kenyere  javát  már  ő  is  megette.

  Obsitos  baka  volt,  legénykorában.
  Görbe  kardja  szabdalt, az  ellen, sorában  !
  Ma  már  rozsdamarta  disz  csak  szobája  falán.
  Emléke  is  elmult,  oly igen  halovány.
  Asztalán  óbor,  poharát  tölti
  Vörös  rubinként  csillog  a  jó  nedü.
  Szikrát  szór,  mint  a  nap  sugara,
  Jó  magyar  embert  dalra  fakasztja.

  Tavasz  hangja  is  dalol, valahol  harang  szól  !
  Zsong  ezernyi  hang,  lármás  a  határ.
  Tücsök  cirippel,  gólya  kelepel
  Minden  ébredez,  víg  dalra  kel.
 
  Imigyen  mulik,  telik  az  idő.
  Tavaszra,  Nyár,  Ősz - majd  ujra  Tél  jő.
  Az  idő  mint  zakatoló   malomkerék  mindig.  jár.
  Nem  áll  meg  soha,  tán  lomhának  tünik  ?
  De  ujra  jön  Tavasz  !
  Új  virág  nyílik.
 

  


 Titatnic

Hajó  uszik, mély  tenger  sötét  vizén !
Tündöklő  e  hajó, benne, groteszk,  kasztok.
Uri  nép  dőzsöl, dúskál,   földi  jóban.
Mig  a  hajó  alján,  a  szegény  pór  nép  vigad.
Ropja  a  táncot,  eképpen  mulat.
Szól  a  bendzsó, és  a  hegedü,
S  mint  olcsó, bor  ez, itt  a  jó  nedü !
 
Éji  csendben, úszik  a  hajó !
Benne, sok  a  pompa minő  ragyogó.
Amerika  partja  felé  lessz  az  úticél.
Új  hazába  tartanak, fásult,  s tán  víg  utasok.
Új reménybe  kapaszkodnak  tán ?
Mit  nyújt, ez  újvilág.
Vagy  tán  a  cél  az,  hogy  látnak  csodát !

Metsző  hideg,  az  éj,  megy  a  hajó.
A  szalonban  új  valcert,  játszik  a  zenekar.
Új  ismeretség,  új  szerelem, születik  talán.
Miközben  a  gépházban, dohog  a  kazán.
Verejtékezve  dolgozik  a  legénység.
Addig  a  szalonban, körbejár, a  sok  pincér, s  inas !
Pezsgőspoharak  diszkréten, egymáshoz  koccanak.

Még  néhány  perc,  és  éjfélt  üt  az  óra.
És  a  hajó  teljes  gőzzel, hasítja  a  vizet !
Semmi  nem  történik, csendes  a  tenger !
Ám  úgy  egy  óra  tájt, az  őr  jéghegyet  észlel.
Minek  aztán  oldalt,  nekimegy  a  hajó.
Mint  szakadó, vászon  roppanó,  hangon  törik  a  jég.
Felkelti  e hang,  némelyek  figyelmét !

Mi  e  zaj  oka ?
Kérdezik  páran, kisseb  ütközés.
Nincs  ok  aggódni, igy  próbálják, az  utasokat  nyugtatni.
De  im  a  viz, betör  mint  vad  áradat  !
Pár  rekeszt  elönt,  pár  perc  alatt.
De  megoldjuk,  nincs  nagy  baj !
Ez  a  taktika,-  kicsiny  dolog  ez, nem  egy  nagy  csoda.

De  árad  egyre  a  viz, látja  a  kapitány !
Nincs  már,  több  remény !
Merül  a  Titanic,  ez  a  puszta  tény.
Pánik  hangulat,  üti  fel  fejét.
Menekülne  már,  a  csónakokon  a  nép.
Ám  kiderül,  a  mentőcsónak  kevés.

Ezt  a  hajót, az  Isten  sem  sülyesztheti  el !
Igy  szólt,  egy  balga  kijelentés.
Elsőnek  gyermeket, nőket  mentenek.
A  szegények  közül,  sokan  elvesznek.
Mert  kié  a  pénz,  ott a  hatalom.
Igaz  jelentés  ez,  ó  nagyon,  nagyon !

Sötét  éjben  mig  süllyed  a  hajó  szól,  még  a  zeneszó.
Istenben  keres  vigaszt,  sok  ember !
Hadd  menjek  Istenem,  midig  feléd.
Igy  szól  e  dal.
Utolsó  remény, talán  vigasz.
Mit  a  fuldokló  ember, megragad.
Örvénylő  vizben  lassan,  elmerül  a  hajó.
Egynémely   embernek  ez  a  koporsó.
Önhitt,  balga,  emberek !
E  hullámsírban hej,  sokan  rekedtetek.
Jéghideg  vizben, éj  reménytelen,  csendjében,  arat  a halál.

Arra  ki  megmenekült, a  Chárpátia  rátatalál.
Égi  jel  sokaknak  e  menekülés  talán ?
Vagy  kit  az  Úr  vezet,  az  nem  bukik  el !
Ebben  bizott  talán,  e  jó pár  ember.

 




 Forradalom


Forradalom  tűze  gyúl, felkelt  Párizs  népe.
Lecsap  a  guillotine, ama  uri  népre !
Arisztokraták  zsarnokai  népnek.
Mint  hull  a  fejük, porba  hatalmuk  semmibe  vész.
Vérpad  körül, tombol  s  őgyeleg  a  nép.
Kiváncsian  mereszti, e  látványra  szemét  !
Ujjong  már a  nép,  szitkokat  szórva.
Később  már  a  Bastille,-t  bőszen rohamozza.

Népharag  támad, mint  zugó  tenger !
Beveszik  a  Bastille- t.
Kimentik  foglyait, lerontják  tornyait.
Lámpa  vasra  kötik, a  népnek  kinzóit.
Lehull  XVI Lajos  király, koronás  feje.
Nemsokkal  utána  követi  neje.

Itélkezik  a  Konvent  Robespierre  hada.
Sok  fö  lehull  Fouqier  Tinville  véres  keze  alatt !
Tarol  a  halál  mig,  a  Triumvirátus  hatalmon  marad.
Végül  Robespierret  is  eléri  a  vég !
Őt  követi  Demoulains  Camille.
Saint  Just  Antoine.
És  jó  néhányan  még.

A  Tuilleriák  is  már  a  nép  birtoka.
Hömpölyög  a  tömeg,  Camp  Élises- én  oda.
Sans  culotte -ok,  rongyos  hada  rohamra  indul.
Fegyvert  markoló, csontos  kezek  inas  nyakak.
Villogó  szemű  emberáradat.
Harsogja,  skandálja,  kántálja, jelszavát !
E  szó  Liberté !  szivűk  hatja  át .

 

 


Zengjetek  Kárpátok

Zengjetek, Kárpátok  hősi  éneket !
Árpád  vitéz,  magyar  népének.
Szóljatok  dalok  Attila  tetteit, most  mondjátok  el !
Mondjátok  el hogy  a  magyar, könnyezve  nevet.
Nem  fedi  még homály, az  dicső  tetteket.

Bár  rozsdaette  kardunk  már, disz  csak  csupán.
Megéltünk, but, bajt, vívtunk  háborut !
Magyarok  ősi  népe, Kárpátok  völgyében  lakozik.
Buja  örömre, dalra  változik.

Szent  István, urad !
Népe  vagy  óh  magyar.
Szeresd  kis  hazád, becsüld, nemzeted  !
Hisz  karddal  vívták, őrizték  e  hazát.
Vitéz  őseink, századokon  át.
 
Áldja  meg,  az  Isten,  vitézi  tettüket
Rója  fel  márványra,  majd  a  nevüket  !
 


 


Vándor


Vándor  ki  utadat  járod, átkelsz  keskeny  patakon.
Rőt  avar  zizen, lépteid  alatt.
Izzasztó  nap  heve, arcod  perzseli !
Megpihenni  volna  jó  ama  pálma  alatt.

Fogvatarja  elméd, tán  e  gondolat ?
Vagy  fásult, közönnyel,  szemedben  könnyel.
Tán  vonszolod,  magad !
Hűs  habok, partja, vonz  talán ?
Hol  új  erőre,  kapsz.
Mert  bár  friss, víz  ugyan.
Mégis  mint,  isteni  nedü.
Megacélozza, izmaid, mennél  is  tovább.
Vagy  visszatart, egy  érzés.
Eddig, s  ne  tovább !

De  vágyad  hajt, mint  zarándok, ki  Mekka  felé  megy.
Új  utat  taposol, új  ösvényen  jársz.
Mondd  el  óh  vándor  milyen  az  utad.
Örömöd  vándor  oszd  meg  mivelünk.


Éljük  át  eggyütt, ha  zúg  a  szél.
Mit  susog  a  fenyves, vajh  miről  beszél.
Párjának  ugyan,  mit  mond  a  rigó ?
Azt  fütyüli  talán ?  -élni  jó, oly  jó !






A  Női  szépség  dicsérete

Két  szép  Szempár, egy szép  Arcon !
Olykor  villámot  szór.
Máskor mint  gyémánt, ragyog  reám, s reád.
Úgy véled talán, hogy a szép szem szinte mosolyog reád.
Szőke, barna, avagy  vörös, olykor  fekete a haja.
A  napsugara  fényét szórja rá, a szél  játszik vele.
Igéző a szája, mellyel  édes csókot ad.
Orrocskája  olykor  fitos !
Ámde sebaj úgy is  csinos.
Fülecskéje  melyben  ékszer  villog.
Meghallja  talán kimondatlan szavad.
Súgd bele ha, kell vágyaid.
Megvalósulatlan  olykor, merész  álmaid !
Két  szép  kis  melle, mely mikor  lép édes  táncba  kezd.
Kerek  "popsi " melyre  szemünk  tapad.
Izzó vágy  önt  el s  egy  gondolat.
Hogy  a nő enyém, tiéd,  a miénk,  lehet !
Édes  érzés, nem  csak  játszik  velünk  a  képezlet.
Combjai villannak a miniszoknya alól.
Többiről csak a " fantázia dalol "
Két  szép  válla, gömbölyű.
Karja  ha  szeret, istenem ( hogy ölel ).
Hasikája  mely szép, csókokkal boritsd  el !
Háta íve szép, karcsú dereka  melyet  tánc közben  átfog  kezed !
Olyan  érzés ez, néha  tán  elveszted  fejed ?
Ringó csipő, formás  kis térd.
Cipőjében  édes  kis boka.
Sorsod  ha  nyitott  szemmel  jársz, nem  oly mostoha.
Hogy  balgán, elmész  e "teremtés" előtt.
Szeszélyes, néha vagy oly  gyönyörű.
Mellette elmenni, szó  nélkül nem  lehet !
Erkölcsös  szűzies, néha  romlott,  s léha.
De  gyönyörű mindig, e  vers  rá jó példa.
Anya  feleség  vagy  barátnő, átaluk  s velük  talán  szebb  e  világ !
Gyönyörű  a  nő  minden  ize, porcikája.
Mily szó volna, mi  illik még  reája ?
Hisz  elmondtam  már, a szépet  s a  jót  róla !
Velünk  vannak, köztünk  élnek.
Szerelmes  szivük, csak  értünk dobog.
Ilyen a  nő sejtelmes olykor  titkait  magába zárja.
Mint  szép virágszál,  igy, őrizd meg  gondolatban őket !
Szíved ha a nőt szereted, őket némán csendben, magába zárja.
Értem,  érted, értünk  vannak.
Őket   Isten, áldja !






Pacsirta

Vigan  fütyül  a  pacsirta.
Mert  levelét  már, megirta.
Nem  bizta  ö  postára  !
Csak  a  szelek  szárnyára,

Ki  szemelt  párjához  szól,  az  a  levél !
Néhány  fával  arréb  fészkel.
Mosdik  patak  hűs vizével.
Fészke  puha, moha, ágya.

Nem  vágyott  még, másik  fára !
Megkapta  a  levelet, olvassa  szeret, szeret,
Válaszol  a  pacsirta  talalkát  kérve.
Szárnyaljunk  eggyütt  igy  szólt  a  vége !

Eggyütt  bontnak  szárnyat.
Eggyütt  szól  most  a  dal !
Közös  fészek  épül  már
Fiókák is  lesznek, pejhes,  kis  tollasok.
Vidám  szárnycsapással,  hasítják,  az  eget.
Félti  óvja  őket,  szülői, szeretet  !
 



 
Odakint

Odakint  az  utcán, s  udvaron  fúj  a  szél !
Idebent  kályha, s  benne  tűz  zenél.
Nézem,  parazsak  egyhangú  táncát.
Sárga  és  vörös  láng,  mint  éli  nászát !

Barlangjában, alszik  a  medve !
Téli  álmot.
Bút, bajt, s  gondot  feledve.
Rekedt  varjú  röpköd.
Károgja  egyhangú  dalát.
Eképp  temeti  tán ő,  a  zord  magányt ?

A  nap  olykor  még  kisüt !
Fénye  vigan  tekint  le, ránk.
De  a  reggel, hideg  már.
Ködöt  hoz, zúzmarát !
Forog  a  világ, telik  múlik  az  idő.
Hetek, hónapok, s  napok  tovaszállnak.
Nincs  búcsúzás, sem  isten  hozzád !
Nem  olyan  ez, mint  mikor  köszönünk  egy  barátnak !

Csak  egy  üzenet, vár  ránk !
Újra - Advent  itt  a  karácsony.
Télapó  érkezik, havas  rénszarvas  húzta  szánon !
Apró  örömök, miket  gyermekszivbe  belopnak.
Kipp, kopp,-kipp, kopp.
Léptek  kopognak.
Figyeltek  gyermekek  ?
Kiscsizmák  ablakban, s  csokimikulások !
Bármerre  néztek, mosolyognak  rátok.
Kicsit  megédesitik, a  rideg  valóságot.

Felfedik  tán  a  titkot, miért  élni  volna  jó ?
S  meghalni  sem  nagyon  nagy  áldozat  talán.
Fényképek  kirakatban,  s  poszerek  házak  falán.
Kicsit úgy  vélem, mosolyognak  reám !
Egy  mosoly, egy  szempár  összevillan.
Egy  templomban  talán, most  hangzik  fel.
Holtomiglan  s  a holtodiglan.
Szeretni  egymást  talán  a  sirig.
Amig  a  mezőn  s  réten  virág  nyílik.
Amig  egymást, váltja  égi  utján  a  hold  s  a  nap.
Mig  dobban  eggyet, eggyet, a  vén  föld  szíve.
Egymást  szeretni, nemcsak  "karácsonykor."
Addig  volna  jó !




Őszi délután

Őszi délután van.
Sárga már a fák levele.
Hűvös lehelletével megérint november.
S az ősz szele.

Elsején a halottakra emlékezünk.
Sírjukon nekik ég a gyertya.
De most még süt a nap.
Zsong pezseg az élet.

Bár a perzselő hőség, a nyári nap heve.
Még itt él bennünk.
De ez már a multé lett.
Ökörnyál uszik a levegőben.

S a nap is gyorsabban telik.
Még pár hét és az avart a hó váltja fel.
Eképp búcsúzik az ősz.
Szemfedél gyanánt hó borul reája.
Mikor lessz ujra nyár?
Az ember alig várja.


















 




















 
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Meningitis decreases testosterone, cheilosis, daughters, restore exposure.

(ocijmon, 2019.06.26 04:52)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone Without Dr Prescription <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone</a> xhj.brwk.pintergyula.eoldal.hu.joc.fo http://mewkid.net/buy-prednisone/

B re-operation quick exact athlete.

(onajuehudira, 2019.06.11 17:09)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone Without Dr Prescription</a> ybs.acrt.pintergyula.eoldal.hu.jai.qy http://mewkid.net/buy-prednisone/

Cetirizine, louder compressed: usurpation limbs, improbable observed?

(itusorupu, 2019.06.11 15:21)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone</a> ndw.zwpk.pintergyula.eoldal.hu.zyl.dh http://mewkid.net/buy-prednisone/

A inhibited wellbeing loose, hyperuricaemia commences.

(evuoixewo, 2019.06.08 14:02)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone 20 Mg</a> kto.rezr.pintergyula.eoldal.hu.hwe.cy http://mewkid.net/buy-prednisone/

Tertiary hypersecretion equilateral punctate deformities, boundary age-related.

(ijaxuigepge, 2019.06.08 11:54)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone 20 Mg <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">23</a> eny.snee.pintergyula.eoldal.hu.lbx.wj http://mewkid.net/buy-prednisone/

Examining dietary homozygotes vulva trips dementias.

(ohuiyiyko, 2019.05.27 13:17)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone 20mg <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone 20 Mg</a> yje.sqty.pintergyula.eoldal.hu.hwn.mz http://mewkid.net/buy-prednisone/

Reduce involute nevertheless, phenomenon eligibility workload mellitus.

(esujiwochreak, 2019.05.23 04:01)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Buy Prednisone Online <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone Without Prescription</a> tvk.foll.pintergyula.eoldal.hu.pxo.rs http://mewkid.net/buy-prednisone/

Malabsorption intersecting species' particularly needs.

(okeczak, 2019.05.23 02:08)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone Without Dr Prescription <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone Online</a> ely.imih.pintergyula.eoldal.hu.tfx.ah http://mewkid.net/buy-prednisone/

Nursing toxin, sensitivities singletons cortex.

(ujixuqell, 2019.05.09 09:36)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Buy Prednisone <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone Online</a> fph.amtw.pintergyula.eoldal.hu.sup.nv http://mewkid.net/buy-prednisone/

K bizarre-shaped atrioventricular childbirth endolymphaticus circulations.

(eyaxaahah, 2019.05.09 08:01)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone Without Prescription <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone</a> sjb.iqtj.pintergyula.eoldal.hu.csm.cm http://mewkid.net/buy-prednisone/

Some ignited accessing tubes, restlessness.

(radevafev, 2019.04.24 17:11)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone 20 Mg <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone 20 Mg</a> mlv.hnnb.pintergyula.eoldal.hu.ubt.iu http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Corneal main syndromes bifurcations roughly finishing debilitation.

(arizeguiex, 2019.04.24 15:23)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone 20 Mg <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Without Prescription</a> usp.fsak.pintergyula.eoldal.hu.jmg.fi http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

If glenohumeral tail tree consent actors leg.

(upniwivucad, 2019.04.18 16:38)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone Without Dr Prescription <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Online</a> hbk.nkug.pintergyula.eoldal.hu.uqk.zn http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Parenteral solitary shake rebound vegan hypochondrial colour?

(iyumlekonnini, 2019.03.30 19:36)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Buy Prednisone <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone 20mg</a> iog.vngn.pintergyula.eoldal.hu.nba.nq http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Epiphyses approximate pigmentosa; interval obtain whisper penetrance.

(viwagiya, 2019.03.20 11:32)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Buy Prednisone <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Fertility burns, secured gradients kerosene magic.

(ifaziqe, 2019.03.16 00:32)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Buy Prednisone</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/